1229-ben a székesfehérvári káptalan birtokai közt szerepel Oztupan.

II. András király fiainak s az ország előkelőinek beleegyezésével a fehérvári káptalannak évenként járó királyi sót a káptalan kívánságára a szentmártoni apátságnak adományozza, miután az apátság lemondott a fehérvári káptalan somogyi birtokain szedett tizedekről; a káptalan később szerzendő birtokaira azonban ez a mentesség nem terjed ki, azért a király a káptalan tényleges somogyi birtokait összeiratja.

In villa Nyn ... Uchma ... Kaas ... Sumberen ... Meger ... Sceuleus ... Told ... et in alia Told ... Azalar ... Seud .. Buduna ... Ulwes ... Wodoy ... Baba ... Muchula ... Merena ... alia Merena inferiori ... Tumurken ... Bagat ... Egris ... Meches ... Kara ... Beu ... Oztupan ... Quer et Bard ... Palian ... (Inka ... Kulked) ... Tord ... Tur ... in villa Gamas superiori ... (Wisch) ... Fer .. Chyopok ... (Had) ... Lela ... (Eusced) ... Cup ... Urs ... Zoulat ... in villa Sancti Nycolai de Zoulat ... (Borroka) ... Nezda ... Keccha superiori ... (inferiori) Keccha ... Feerig(haz) ... Chepel ... In villa Chichol VI mansiones exceptis parvulis et iuvenibus, terram C iugera, fenetum quasi X iugera, vineas VI, sed III habent in Chepel, silvam quasi X iugera. In villa Carath ... Telki ... Zarazozou ... Kerusheg ... Keurusheg ... Kerequi ... Kereki ... Lyuba ... Lyulya ... Chega ... Balvanus ... Berki ... Gyogiu ... Endred ... Scemes ... Capul ... in inferiori Endred ... In Zamard ... Kyralturki ... Ioud ... Gan ... Berey ... Cleti ... Chaba ...

1284. Erzsébet idősb királyné, Theodómak, IV. László király jegyzöjének, és általa öcscsének Lászlónak Dench és Ztupán birtokait adományozza.

(E)lisabetb Dei graeia maior Regina Hungarie, Ducissa de Macbo et de Bozna, vniuersis Cbr'sti fidelibus presentem paginam inspeeturis salutem in omnium saluatore. (D)euote fidelitatis studia dignis solent premijs compensari et fruetum pereipere in laudem et glóriám premiorum. (P)roinde ad uniuersorum notieiam tenore presencium volumus peruenire quod cum nobilis et diseretus uir magister Theodorus Prepositus Zybiniensis, aule domini Ladizlay Incliti Regis Hun garie karissimi filij nostri nótárius speciális, eidem domino Regi iugi laborum frequencia fideliter seruierit et deuote, nobisque consequenter in omnibus nostris negocijs et agendis gratum semper inpenderit famulatum ; nos consideratis fideli tatibus et obsequijs eiusdem Tbeodori Prepositi, quibus coram nostris oculis se reddidit multipliciter commendatum, quasdam terras nostras, ad curtem nostram de Segusdino olim pertinentes, Deench et Ztupan uocatas ac ad easdem spectantes uacuas et habitatoribus destitutas, ab eadem curte nostra Se gusdiensi exceptas penitus et exemptas, eidem Theodoro Prc posito,et per eum Comiti Ladizlao fratri suo,ac ipsius heredibus heredumque suorum successoribus de plenitudine gracie nostre dedimus, donauimus et contulimus perpetuo pacifica pos sidendas. (U)t igitur hec nostra donacio robur perpetue firmi tatis optineat nec ullo unqu-im tempore valeat retractari, presentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimiue roboratas. (D)atum per manus discreti uiri magistri Vrbazij Prepositi de Posoga, aule nostre Cancellarij fidelis nostri, anno Domini M° CC° octuagesimo quarto.

1317. febr. 24. I. Károly király (Károly Róbert)  Lindvai Omode fiának, Miklósnak, Berény, Dencs és Sztupán nevű Somogy vármegyei birtokokat adományozza.

Károly király a királynéhez tartozó Somogy m.-i Bereyn, Dench és Stupuan birtokokat, amelyeket Lyndua-i Omode fia Miklós mr. tőle és feleségétől, Máriától kért, a hűtlenek ellen harcban kimutatott hű szolgálataiért felesége egyetértésével Miklós mr.-nek adja. Erről kettős pecsétjével megerősített oklevelet ad ki. Kelt János mr. fehérvári prépost, udvari alkancellár, küküllei főesp. keze által, a. ab incarn. d. 1317., VI. Kai. Marc., országlása 17. évében.

1323.márc.29.  I. Károly király a Guthkeled nembeli Omodeus fia Miklós mr, soproni ispán kérésére új és autentikus kettős pecséttel ellátott oklevélben átírja, megújítja és megerősíti saját 1317. február 24-i oklevelét, amelyben Miklós mr-nek adományozta Bereyn, Dench és Stupuan birtokokat. Miklós mr. az alábbi szolgálatokat tette a királynak. Henrik bán fiainak a szövetségéből a királyhoz állt, és ezzel az ő és szervienseinek a birtokait Henrik fiai pusztításának tette ki. A Henrik-fiak által a királytól elfoglalt területet és várakat a királynak visszaszerezte. Midőn a királyi sereg Machou várának az elfoglalására és a szakadár szlávok megfékezésére vonult, és Vros király szlávjai a téli hideg által is nehezített átkelést a Zaua folyón hátráltatták, Miklós mr. az övéivel biztosította a sereg számára az átkelést.

Amint Miklós mr. Machou várát nagyrészt elfoglalta, az ország nyugvópontra jutott. Amikor a király ellen lázadó Gergely fia Andrásnak segítséget nyújtó bizonyos ausztriai német bárók az ország határait megtámadták, városokat, mezővárosokat és falvakat pusztítottak, Miklós mr. az övéivel és a király más híveivel legyőzte őket. A legyőzött németek közül 6 igen hatalmas bárót: Scedeker-t, Gelleuser-t, Pronnar-t, Preguar-t, Wyrdusmodar-t és Preghamar-t és erős katonákat foglyul ejtett, akiket a győzelem jeleként a király elé vitt. Ezzel javította az ország helyzetét, és növelte a király tekintélyét. Midőn Trenchul-i Péter fia Máté meghalt, Miklós mr. a területére támadva Opon, Grogh, Preuge és Baymach várait elfoglalta, és a királynak átadta, Máté többi várnagya is átadta várát a királynak. Kelt László mr., fehérvári prépost, alkancellár keze által.

1417.szept.29. Konstanz. Luxemburgi Zsigmond somogyi birtokokat adományoz Osztopáni Györgynek,Marczaly Dénes  volt székely, most somogyi ispán familiárisának szolgálatai jutalmául.

1420.nov.9. Ozthopan birtok felosztása miatt perek és viszálykodások (contentiones) voltak, most őket mind öröklött, mind szerzett (acquisitis),vásárolt, királyi új adományul kapott birtokot így osztották fel örök érvénnyel.

A somogyi konvent előtt megjelentek Ozthopan-i Pethew fia: Péter, Pethew fiának: Györgynek fiai: György és Péter, Pethew fia: Miklós fia: István fia: Ozsvát a maguk, valamint Pethew fia: említett Péter fiai: Pál és Pethew, Pethew fia: említett György fiának: Imrének fia: Kálmán, György említett fiának: Györgynek fiai: Mihály,István, László és Benedek meg Endre (fia) Miklós fia: Péter fiai: Demeter, János és Miklós nevében is szavatossággal egyfelől, másfelől pedig Domokos fia: György fia:Péter és Domokos fia: Dénes fia: Romanus személyesen a maguk, valamint említett György fiai: Domokos és Miklós, Péter fia: László, említett Dénes fia: Mihály, Romanus fia: Péter, Desew fia: András fia: Gál fia: János, és említett András fia: Miklós fia:Miklós fia: Péter nevében is szavatossággal bevallást tettek. Eszerint bár köztük és gyermekeik, atyafiaik (fratres) között Ozthopan birtok felosztása miatt perek és viszálykodások (contentiones) voltak, most őket mind öröklött, mind szerzett (acquisitis),vásárolt, királyi új adományul kapott birtokot így osztották fel örök érvénnyel:

Kezdték északon egy réten annak a teleknek a végében, amelyet Domokos fia: Dénes és Desew fia: András Márk fia: Miklós fia: Mihály részéből adott Pethew fiainak és itt a régi határjelet megújították. E határjeltől (méta) a telek mellett nyugatról dél felé haladva elérkeztek a telek sarkáig (angulum), ahol a régi jelet megújították. Innen keveset déli irányba menve elérkeztek egy cseresznyefához (arboris cerasii), ahol földjelet halmoztak fel, ezután kevéssé délkeletnek fordulva (girandó) és nem messze új földjelet találtak (metam terream de novo recepissent). Innen ugyanebbe az irányba menve két diófa közt földjelet emeltek. Innen ugyanebbe az irányba keveset menve elhagyott telkeket találtak, s ismét földjelet hordtak össze (agregassent), amely jel a telkeket az alattuk levő kertekkel és kaszálókkal kelet felé Pethew és Endre, nyugat felé pedig Domokos és Desew (részét) választja el. - Innen dél felé a falu utcáján (in vico seupiatea) haladva elérkeztek egy kis árokhoz, amelyben esős és nedves időben (tempore pluviali et aquoso) víz szokott állni, és amely Domokos fia: György fia: Péter meg Miklós fia: Péter fia: Demeter telkei között van, és az árkot határjelként meghagyták és az utcának (platee) mindkét oldalán az említett utolsó földjeltől - mind a keletin,mind a nyugatin - levő telkek kertekkel és kaszálókkal Domokosnak és Desew-nek jutott osztályrészül. - Innen Péter és Demeter saját telkei és kúriái között keletnek fordulva ezek kapui (porta) előtt földjeleket tettek (aggregasseni), amely ezeket elválasztotta.- Innen a falu utcáinak és útjainak (medio platee et vie) közepén kelet felé jókora távolságot menve az út két oldalán határjeleket (signis metalibus) elhelyezve a falu végén az út két oldalán megújítottak. Ezek a határok az ároktól kezdve a megújított kettős határjelig elválasztja északon Domokos és Desew utódainak telkeit, trágyázott földjeit és teleknek alkalmas földjeit, dél felé pedig Pethew és Endre(!) részét, kivéve az Ozthopan-ból Bw faluba vezető közút (via publica) két oldalán levő négy jobbágytelket, amelyen Balogh Pál, Ferenc szabó, Ban Péter és Wayde különleges módon laknak (residentias facerent speciales), ezek a telkek Domokos utódainak jutottak.-

Innen dél felé kanyarodva elegendő (competenti) távolságra menve elérkeztek egy régi határjelhez, ahol állítólag (asseruissent) diófa-liget (dumum arboris nucis) volt, s azt megújították. - Innen nyugat felé kanyarodva egy régi határjelet megújítván másik régi földjelhez érkeztek, amelyet szintén megújítottak; innen kissé (parumper) dél felé kanyarodva szántóföldek végében földjelet megújítottak, amely dél felé Domokos és Desew, észak felé pedig Pethew és Endre(!) utódainak földjét választotta el. - Innen tovább nyugat felé egy végeivel délnek és északnak nyúló hat hold (sex iugera usualia) - vagy akörül - szántóföldhöz értek, amely Domokos utódainak jutott az Ozthopan-ból Jad faluba vezető régi útnál, amelynek mindkét oldalán földjelet emeltek.- Innen ezen az úton dél felé kanyarodva annak mindkét oldalán kettős földjelet emelvén egy réthez értek, amelyen átmenve a rét oldalában levő régi földjelet megújították.Itt keletnek fordulva egy kúthoz (puteum) érkeztek a rét fejénél. - Innen tovább keleti irányban meg nem művelt és bozótos (spinosa) részen továbbmenve, régi földjelet megújítva szántóföldek végében másik régi határjelhez (méta), amelyet megújítottak.Innen szántóföldek között egyenesen keletnek menve régi nagy úthoz értek,amelynek nyugati oldalán levő régi jelet megújították. Ezután ezen az úton dél felé haladva az Alberth-ből Sumoghwar-ba és Zamarkwth-ba vezető utak között levő régi jelhez értek, amelyet megújítottak. Ezek a jelek a rét oldalától kezdve az utolsó határjeltől (meta) északra eső rész Domokos és Desew, délre eső pedig Pethew és Endre(!) utódait választja el. - Az Ozthopan-ból Jaad-ba vezető régi úttól nyugatra levő szántóföldjeiket,erdeiket, az Ozthopan birtokon át a Hydos folyóba folyó két folyót így határolták el és osztották fel: Az Ozthopan-ból Bw-be vezető úton, Pethew és Endre(!) utódai jobbágy kertjeinek közelében az útnak mindkét oldalán földjeleket emeltek, majd az úton Bw falu felé haladva az út mindkét oldalán, több helyen kettős földjeleket emelve elérkeztek a Fewldhyd nevű úthoz, ahol szintén földjeleket emeltek. - Innen északnak kanyarodva, szántóföldek között haladva, miután több helyen kettős földjeleket emeltek, egy füves úthoz értek, ezen nyugatnak kanyarodva előbb szántóföldek között, majd a Heegmege erdőben haladva határjeleket készítve földön és fákon az út két oldalán egy rétre értek, amelynél kettős határjelet emeltek. A jobbágykertek mellett emelt kettős jelektől az utolsókig balra Pethew és Endre(!), jobbra pedig Domokos és Dezső utódainak részét választja el. - A Kerekharazth erdő alatt, a Kolnehorha úttól és a Bw falu felé vezető úttól a Bw és Jad birtokok határáig terjedő területen szántóföldjeiket, erdeiket, ligeteiket (nemora), cserjéseiket (rubeta), az említett patakok szabályozását (extracursus rivulorum), a Semienwyze és a Hydaswyze, más néven Kadahyda nevű folyókon levő malmok, a Semyenhyda és Fewldhyda közt levő rétek Pethew és Endre(!) utódaié lettek. - A rétek és kaszálók a Fewedhyd-tól keletre a rét fejéig, Semyenhyda hidtól és helytől Ozthopan-i Balázs kaszálójáig (fenetum) és emelett keletre lévők pedig Domokos és Desew utódaié lettek.

1439. jún. 5. Albert király hívéhez: Pernez-i Péter fiához: Pálhoz. Figyelembe véve hűséges szolgálatait, neki és Péter nevű édestestvérének, azonkívül atyai unokatestvéreinek: Pernez-i György fiainak: Mihálynak és Istvánnak egy ágaskodó egyszarvút ábrázoló címert adományoz, amelyet az oklevél elején közöl is,hogy azt más címeres nemesek módjára a megfelelő helyeken, tárgyakon és időben alkalmazhassák és élvezzék mindazokat a nemesi előjogokat, amelyeket az ország többi nemesei élveznek.

A Perneszi-címereslevél az egyetlen I. Albert királytól ránk maradt címeradomány.Kiállítását tekintve minden szempontból illeszkedik a Zsigmond-korban kialakult magyarországi címeradományozási gyakorlathoz: a megfestett címerkép az oklevél elején áll, mind a címerkép, mind a címerpajzs az ún. heraldikai udvariasság elvét követve az adományozó uralkodó neve felé (heraldikailag balra) fordul. Az oklevél szövegezése is híven követi a Zsigmond-kori hagyományokat, az uralkodó közvetlenül, egyes szám második személyben a kedvezményezetthez, illetve a kedvezményezettekhez szól, ahogyan az 1433 óta állandó jellemzője a hazai uralkodói címeradományoknak. Megtaláljuk a korábbi évtizedek armálisaiból jól ismert arengát is, amely a címeradományozást a napból eredő sugarakhoz hasonlítja – ahogyan emezek csak onnan eredhetnek, úgy egyedül az uralkodót illeti meg a címeradományozás joga.Nem szokatlan az sem, hogy a narratio csupán általánosságban, konkrétumok említése nélkül szól a címernyerő érdemeiről. Fontos ugyanakkor kiemelni,hogy a címeradomány nem jár együtt nemesítéssel, ilyesmiről az oklevél említést sem tesz.

Az eredeti armális címerképe mára már erősen megrongálódott, de a rendelkezésünkre álló, feltehetően 16. századi másolat alapján nagy biztonsággal rekonstruálható: kék mezőben háromlevelű arany koronából növekvő, balra forduló, arany nyíllal átlőtt torkú ezüst egyszarvú. Sisakdísz: a címerkép,sisaktakaró: kék-ezüst.

1478.márc.15. I.Mátyás király a somogyi konventnek. Debreche-i Gergely és Marthon-i László panasza szerint Pernez-i Zsigmond, testvére: Imre felbujtására, egy Jad-i jobbágyukat, aki ügyei intézése végett Ozthopan-ba ment, ott megölte: Wese-i Miklós pedig, Wese-i János felbujtására, a Marthon-i László kezén zálog címén levő, Somogy megyei Thykos possessiot elvette tőle és másnak adta zálogba. A király inquisitiot, evocatiot és insinuatiot rendel ebben az ügyben.

A somogyi konvent Mátyás királynak. I. Mátyás 1478 április 18-i parancsára kivizsgálták a mandatumban leírt hatalmaskodásokat. Minthogy ugy találták, hogy az ezek alapján emelt panasz megfelel a valóságnak, Wese-i Miklóst megintették, hogy a Somogy megyei Thykos possessiobeli birtokrészt adja vissza jogos tulajdonosának és tegye jóvá kártételeit 32 napon belül. Erre Wese-i nem lévén hajlandó, őt, valamint a gyilkossággal s egyéb hatalmaskodással vádolt Pernez-i Zsigmondot és Imrét, valamint Wese-i Jánost a personalis presentia elé idézték Debreche-i Gergellyel és Marthon-i Lászlóval szemben. - Papír, kissé szakadt, foltos.

1504. II.Ulászló király meghagyja a somogyi konventnek, hogy Bathor-i Györgynek és Istvánnak, Ozthopan-i Pernezy Imrének és társainak szóló, mellékelt királyi parancsot nevezetteknek kézbesíttesse ki és a hites személy élőszóval is figyelmeztesse őket, hogy a mandátumban megjelölt napon a király előtt törvényben jelenjenek meg és jobbágyaikat is állítsák elő.

II. Ulászló király meghagyja a somogyi egyház konventjének, hogy hites embere e parancslevelével együtt adja át Báthori Györgynek és Istvánnak, valamint Ozthopan-i Perneczy Imrének, a Báthoriak Somogy megyei Babocha várabeli várnagyának és Agy-i Horwath Péternek, ottani udvarbírájának és Ozthopan-i Perneczy Zsigmondnak a Zsigmond pécsi püspök érdekében hozzájuk intézett parancslevelét. Ha ezt nem tudnák megtenni, lakóhelyükön intsék meg őket, s hagyják meg nekik: a parancslevelek kézbesítésének 32. napján vagy személyesen jelenjenek meg a király előtt, vagy ügyvédjük útján képviseltessék magukat s válaszoljanak Zsigmond püspöknek a parancslevelekben foglalt panaszára. A király végleges ítéletet fog hozni. A Báthoriaknak a parancslevelekben megnevezett jobbágyaikat elő kell állítaniok. (A somogyi konvent 1504. július 11-i oklevelének átírásában.)

A somogyi konvent jelenti II.Ulászló királynak, hogy az 1504. május 21-én kelt parancsához mellékelt mandátumot Bathor-i Györgynek és Istvánnak, valamint társaiknak a Somogy megyei Babocha várban, Somoghwar oppidumban és a többi név szerint felsorolt helyeken kézbesítették és egyben annak tartalmát velük élőszóban is közölték.

A somogyi Szent Egyed monostor konventje megkapta II. Ulászló király Budán 1504. május 21-én kelt parancslevelét. Az ennek utasítása értelmében kiküldött embere, Pál szerzetes pap július 5-én a Báthori Györgynek és Istvánnak, valamint Ozthopan-i Pernezy Imrének, a Báthoriak Babocha-i várnagyának s Agy-i Horwath Péternek, ugyanodavaló udvarbírájuknak, valamint Ozthopan-i Pernezy Zsigmondnak Zsigmond pécsi püspök érdekében kibocsátott parancslevelét Somoghwar mezővárosában a somogyi konventhez intézett parancslevelével együtt személyesen bemutatta, ill. kézbesítette. Báthori István és Pernezy Ozthopan-i Zsigmondot nem találván otthonukban, nekik a parancslevelet nem tudta bemutatni, ill. átadni. Sarlós Boldogasszony ünnepének nyolcadán, július 9-én Báthori Istvánt Kewreszegh-i birtokáról, Pernezy Zsigmondot pedig Ozthopan-i birtokáról, mindkettejüket nemesi udvarházukban megintvén, a parancslevelek kézbesítésének 32. napjára a király elé, annak akkori tartózkodási helyére idézte, hogy személyesen, vagy törvényes képviselőjük útján választ adjanak Zsigmond pécsi püspöknek a parancslevelekben foglalt panaszára. A király ez ügyben végleges ítéletet hoz majd.

1506. A somogyi konvent bizonyítják, hogy Ozthopan-i Zewld János a betegágyához kiküldött hites személyek előtt a Somogy megyei Ellyesy helység és Henye predium, a Baranya megyei Helesfalwa s Kalacha valamint más, név szerint felsorolt birtokairól végrendelkezett.

A somogyi Szent Egyed monostor konventje előtt Ozthopan-i Zewld János, nagyon legyengült állapotban lévén, nem tudott személyesen megjelenni, hogy bevallást tegyen. Ezért a konvent kiküldte két szerzetesét, Pál custos-t és Mihály áldozópapot, akik január 12-én (II. p. Pauli primi heremite) Ozthopan falubeli házában felkeresték Zewld Jánost. Zewld János a következő bevallást tette: elöregedvén és elbetegesedvén, nem szeretné, ha e világból elköltözve, testvérei, örökösei és utódai az őr birtokain összevesznének és egymást perekkel zaklatnák. Inkább az az óhajtása, hogy atyafiságos szeretettől vezéreltetve a szegényeknek és rászorulóknak adjanak alamizsnát az ő lelkének üdvösségéért és békéjéért. Ezért bármely megyében fekvő, valamennyi birtokát alább megnevezett örököseinek hagyományozza. Mégpedig oly feltétellel, hogy a Somogy megyei Ellyesy birtok és Henye puszta, a Baranya megyei Helesfalwa birtok, valamint a Kalocha falubeli birtokrésze, nemkülönben a Somogy megyei Thwr, Hozywfalw, Zenthkyral, Zenth Myhal és Arad falubeli egész birtokrésze, minden tartozékukkal egyetemben, Zewld János leányia, Krisztina asszony, Dersenye-i Fábián, Katalin asszony, Mekche-i László, egy másik Katalin asszony, Kerezthwr-i Benedek felesége és néhai Veronika asszony, Bwchany-i Mihály feleségének fiai és leányai, azaz Zewld János unokái között három egyenlő részre felosztván, bocsáttassék nevezetteknek örökös birtokába. Olyképpen mégis, hogy épségben maradjon néhai Ozthopan-i Zewld Istvánnak az említett Thwr, Hozyfalw, Zenthkyral és Zenth Myhal birtokbeli, rá osztály útján szállt birtokrészeivel kapcsolatos joga. Ha később oklevelekkel bizonyíthatóan bárhol kimutatható lenne Zewld Jánosnak joga valamilyen birtokra, amely a nőágat is megilleti, akkor azt a birtokot, ill. a vele kapcsolatos jogot a fentebb leírt módon három részre kell osztani s az említett asszonyok tulajdonába bocsátani. A konvent Zewld János bevallásáról e nyílt testimonialist állította ki Krisztina s a két Katalin asszony részére jogaik hatályosabb védelmére.

1524. Ákosházi Sárkány Ambrus országbíró meghagyja a somogyi konventnek, hogy Warda-i Simon panasza, amely szerint a Somogy megyei Felsewalberthy possessio határában fekvő Kewbles nevű rétjét az oklevélben felsorolt Ozthopan-i és Reethalberthy-i jobbágyokkal, akiknek egy része néhai Pernez-i Imre leánya: Zsófia birtokára, most Pernez-i Pál kezére került, nemkülönben a FelsewAlberthy possessio határában elterülő LaaghReethet lekaszáltatta, ennek az oklevelének felmutatásával, Pernezy Pált idézze a király elé. Átírja a somogyi konvent 1524. november 14 után. Hivatkozik az 1523. április 24-i, budai országgyűlésnek arra törvénycikkére, amely a török háború idejére bizonyos ügyekben ad instar brevisbrevium eljárást ír elő.

Akoshaza-i Sarkan Ambrus országbíró a somogyi konventhez intézett oklevelében ismerteti Warda-i Simon panaszát. E szerint Szent Vid és Modeszt vértanúk ünnepe (június 15.) táján Pernez-i Pál a panaszos Somogy megyei Felsewalberthy területén fekvő zálogbirtokán a Rewbles nevű rétet Palfy Sebestyén, Zabo János, Bochak János, a Somogy megyei Ozthopan-on lakó, valamint Zabo Tamás, Gyewrek Máté, ugyancsak Ozthopan-i, nemkülönben Lwkach János, Palfy Benedek, Kowach Gergely, Mezew Péter, Bodog más néven Nagh Demeter, Felsewalberthy-i, hasonlóul Kowach György. Chapo Ambrus, Chapo Illés, Chapo Tamás, a Somogy megyei Reeth-Alberthy-i jobbágyok (az utóbbiak néhai Pernez-i Imre akkoriban még kislánykorban levő leánya, Zsófia úrnő részére kerültek s annak idején testvére, Pernezy Pál kezén voltak) által lekaszáltatta s a szénát onnan elhordatta. Mindezzel meg nem elégedvén Sarlós Boldogasszony ünnepén (július 2.) Pernezy Pál a panaszos Felsewalberthy-i zálogbirtokán fekvő Laagh Reth nevű kaszálóját is lakaszáltatta, a szénát elhordatta s a rétet máig elfoglalva tartja. Mivel azonban az elmúlt év Szent György napjára (április 24.) egybehívott országgyűlés (generalis congregatio) által hozott és a király által megerősített törvény szerint (1522. évi 55. tc.) minden hatalmaskodás, amelyet az elmúlt év Szent Margit szűz ünnepe (július 13.) óta bárki és bármi módon elkövetett és ezután is a török elleni hadjárat tartama alatt fog elkövetni, a rövid perbehívások módjára (ad instar brevis brevium) az intéstől számított 15. napra a király és az ország rendes bírái által elbírálandó, az országbíró megkeresi a somogyi konventet, hogy Pernezy Pálnak mutassa be hiteles bizonysága által ezt az oklevelet s lakóhelyén intse meg, hogy az oklevél bemutatásától számított 15. napon, személyesen, vagy törvényes képviselője útján jelenjék meg a király előtt, hogy megfeleljen a felperes panaszaira. Mind a maga jobbágyait, mind pedig a Zsófia úrnő birtokrészére került jobbágyokat állíttassa elő. Minderről pedig a konvent tegyen jelentést a királynak. - A somogyi konvent 1524. november 14. után kelt, csonka oklevelének átírásában.

Akosházi Sárkány Ambrus 1524. október 3-i oklevelét, az abban foglalt parancs alapján, a somogyi konvent embere fel akarta mutatni Pernezy Pálnak, lakóhelyén, Ozthopan-ban, de nem találta otthon. Eredeti, papír, csonka, utolsó sorai hiányoznak, zárópecsét töredéke. Hátlapján az ügy további folyamára vonatkozó feljegyzés 1525-ből

Forrás:Orsz.Levéltár