|
|
Dr. Terkovics Lajos orvos (1902-1987)
1902-ben született Öreglakon. Zsellér családból származott. Elemi iskolai tanulmányai után orvosi egyetemet végzett. Az 1930-as években kezdte az orvosi működését Somogyváron. Egy ideig Erdélyben Torda vármegyében praktizált. 1938-ban költözött Osztopánba, ahol magánorvosként gyógyított. 1940-ben pályázat útján Muraszemenyén körorvosként gyógyított. A II. világháború alatt katonaorvos. Utolsó állomáshelye Sopron volt, ahonnan gyalog ment Zalaszántóra, majd lakhelyére. 1952 és 1962 között először az OTI-nál, majd az SZTKnál dolgozott. 1962-ben ment nyugdíjba, ezt követően 1987-ig mint magánorvos praktizált. Az emberek a szegények orvosának hívták. Folyamatos szakmai konzultánsa volt a Kaposvári Megyei Kórház Belgyógyászati Osztályának. Kiváló diagnosztikai képességekkel rendelkezett. Sass József parasztköltő több verse foglalkozott a körorvossal mint köztiszteletben álló falusi emberrel. 1987-ben hunyt el.
|
 |
Lakos Rudolf vízimolnár (1890-1968)
1890-ben Zalakaroson született. Bárdudvarnokról került Osztopánba. Édesapja molnár volt, így a családi hagyományt folytatva Lakos Rudolf is a molnárszakmát tanulta ki. 1919-ben még édesapja működtette Vizeki Tallián Andor malmát. Ezt a malmot később lebontották, és az új malmot Korber Miklós Viszakon építette fel, amelyet a Lakos család üzemeltetett tovább. A fiú minden fortélyt eltanult apjától, sőt a vízimalom működését vízhiány esetén is megoldotta: fatüzelésű géppel hajtotta a kereket. Megyeszerte elismert molnár lett, kiváló minőségű lisztet adott az embereknek. Zárkózott, szűkszavú ember volt Osztopán utolsó vízimolnára. 1968-ban hunyt el, a Nyugati temetőben helyezték örök nyugalomba.
|
