Viniss Fülöp

Szociális Missziótársulat

Az osztopáni Missziós Társulati csoport tagnévsora

(Dokumentumok olvasásához kattintson a képre)

90 éves az Osztopáni Óvoda

Amióta előkerült a téma sokan kérdezik: Miért a Szociális Missziótársulat? Miért pont Osztopánban? Sajnos száz százalékig pontos információink nincs azzal kapcsolatban, hogy Osztopán hogyan került kapcsolatba először a Társulattal. A megelőző időszak eseményei azonban támpontot adhatnak a kérdések tisztázásához. 1924 tavaszán dr. Szentiványi Róbert Balatonboglár plébánosa lett, ő korábban a Társulat tagjait tanította Budapesten, tehát jól ismerte a Szociális Missziótársulatot, és szoros kapcsolatban volt a vezetőséggel. Az Ő buzgólkodására hívta meg az Egyházközösség a társulatot dr. Gaál Gaszton boglári földesúr segítségével. Így nyílhatott meg 1925 őszén a Missziótársulat első vidéki Missziósháza, benne a napköziotthon a falu gyermekei (80 fő!) számára. A Leányegyesület, valamint az Asszonyszövetség.Idézek az első évi statisztikából: "Egy év alatt: 2.822 ebédadagot osztottak ki; 640 népművelési órát tartottak; 60-szor jártak kint beteget ápolni,kötözni,virrasztani...."Valószínűleg Szentiványi Róbert a környékbeli paptársak körében is szorgalmazta, hogy minél több helyen alapítsanak helyi Társulati csoportokat, egyesületeket kihasználva azok mindenféle előnyét, így alakulhatott meg az osztopáni csoport is.Az osztopáni óvoda alapítója a falu egyházi és politikai közössége mellett a Szociális Missziótársulat volt. Hogy mi is a Missziótársulat, arról a honlapjukon megtalálható történeti részből idézek:"A Szociális Missziótársulat a századelő katolikus nőmozgalmaiból,a Nővédő Egyesületből és a Patronázs Egyesületből nőtt ki.Az alapító Farkas Edit – nem utolsó sorban Prohászka Ottokár korszerű szociális útmutatása nyomán – felismerte, hogy a polgári társadalomban megváltozott a nők helye és szerepe, s a problémák megoldására nem elégségesek a hagyományos jótékonykodási eszközök. Ehhez már a nőkérdéssel foglalkozó, képzett hivatásos testvérek közössége szükséges: ez lett a Szociális Missziótársulat.Az 1908-ban alakult társulat első anyaháza Szikszón létesült.A rend anyaháza 1913-ban Budapestre költözött.Apránként bontakozott ki a társulat szervezete, kialakult a célkitűzések megvalósításához szükséges eszköztár.A közösség lelkigyakorlatokat szervezett, szociális és vezetőképző tanfolyamokat tartott, sajtója, könyvkiadása volt.Missziósházakat, iskolákat, napköziotthonokat, népkonyhákat, árvaházakat működtetett.Országos szervezőmunkát végzett a katolikus nők között, akiket asszonyszövetségekbe, ifjúsági csoportokba,kistestvér-mozgalomba tömörített...."A szétszóratás (Szerzetesrendek feloszlatása) 1950-ben a Társulatot sem kerülte el. Az újraindulás 1990-ben volt lehetséges.

Dokumentumok olvasásához kattintson a képre

                            Farkas Edith

1926. április 12-én megalakul a Szociális Missziótársulat osztopáni csoportja. Jelen vannak a Szoc. Misszió részéről Kurics Adalberta (a jegyzőkönyv Albertának említi, ez pontatlan) a szociális iskola prefektája-szervező,a község elöljárói és a megjelent tagok. Megtörténik a választmányi tagok, valamint a vezetőség megválasztása.A vezetők: Viniss Fülöp plébános, egyházi tanácsadó, Rumi Gergely gondnok, Ferka György helyettes gondnok, Márián József kántor-tanító társulati tanácsos, védnök: vizeki Tallián Andor földbirtokos. A tanács úgy dönt, hogy helyiségnek a volt zsidóiskolát bérli ki, a tanítótestvér lakása pedig vagy az iskolánál lévő tanítószoba, vagy a Rumi Gergely által felajánlott szoba lesz. Határoztak az 50.000 koronás tagdíj felhasználásáról is.

Az osztopáni Missziós Társulati csoportnak 116(!) tagja volt, ez úgy gondolom nagyon szép számnak mondható, hisz a tagság mögött ott volt az egész család, gyakran akár 8-10 fő is.A Missziós Társulattal kapcsolatban korábban nem említettem, de most leírom érdekességként, hogy 1923-ig tagja volt Slachta Margit (1884-1974) az első magyar női országgyűlési képviselő. Miután Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat vezetője egy új szabálytervezetet vezetett be, Slachta Margit vezetésével 29 nővér hagyta el a Missziótársulatot, és megalapították a Szociális Testvérek Társaságát. Az új szabályterv megakadályozta volna Slachta Margit következő választáson történő indulását.Az április alakuló ülést követően az események felgyorsultak, természetesen nem a mai kor gyorsaságát kell érteni ez alatt, mégis el kell, hogy mondjam, a dokumentumokból az érezhető, hogy kevésbé volt bürokratikus a rendszer. A levélváltások a kor követelményeinek megfelelően történtek, ismert volt a hivatali út, mindenki tudta kitől mire kell engedélyt kérni. És a megfogalmazás, az egymás iránti tisztelet csodálatos, nem "újbeszélül" kommunikáltak.Visszatérve a lényeghez, április 30-án megérkezik a már korábban említett Farkas Edith SM főnöknő levele, melyben örömét fejezi ki a csoport megalakulásával kapcsolatban, és jóváhagyja a tisztségviselőket és a választmányi tagokat, valamint egyetért Viniss Fülöp plébános lelki igazgatói kinevezési kérelmével.

Május elején megérkezik Kurics Adalberta levele, melyben kéri a plébánost, hogy jelentse be, hogy a kisdedóvó megnyitása, valamint az óvónő beiktatása és eskütétele május 9-én történik. Részletes leírást ad arról, hogyan történjen a beiktatás ünnepélye.

Dokumentum olvasásához kattintson a képre

Az óvónők.

Az első időszakban a Szociális Missziótársulat a községi szociális működését kültagtestvérekkel oldotta meg, ez mondhatjuk úgy az akkori rendnek megfelelő volt, a kültagtestvér egyszerre volt óvónő, népművelő és szociális segítő is. Ez egyszerű megoldás volt a Szociális Missziótársulat és az adott község számára is mivel a költségek egy személyre korlátozódtak, hiszen nővér egyedül sehova nem mehetett szolgálatra, az ő ellátásuk a kiadásokat nagyban megnövelte volna, és a feladatellátáshoz az igényekhez nem is rendelkeztek ekkora létszámmal.Mi is az a kültagság, nos erre vonatkozóan ismét idéznék, A 20 ÉVES SZOCIÁLIS MISSZIÓTÁRSULAT 1908-1928 című könyvecskéből, melyet az Irodalmi Bizottság adott ki Budapesten 1928-ban (elnézést, ha kicsit hosszú leszek ismét, azt gondolom érdemes). "Mi a kültagság?A kültagok a beltagságot képező egyházi tagok, vagyis nővérek után következnek közvetlenül, s a viszony a két testület közt az, ami a szerzetes rendek és az úgynevezett harmadrendek közt van.

A kültagság tehát összekötő szerv a beltagok, vagy nővérek és az országos szervezeti tagok között… A szociális Missziótársulatnak kültagja lehet minden 20 éven felüli katolikus nő, aki mintegy világi ruhában járó missziós nővér, az Országos Szervezeti tagoknál nagyobb mértékben kívánja a Társulat programját magáévá tenni, és azt hivatásbeli körülményeihez képest szolgálni. Azért rendszeres lelki-életre vállalkozik, bátran hirdeti és védi a társulat elveit és programját,

használja és terjeszti a társulat kiadványait…" Kültag felvételi kérelemmel az Általános Főnöknőhöz kellett folyamodni, aki a kérelmet a kültagtanáccsal megtárgyalta. A felvételhez két tag ajánlására is szükség volt, amennyiben felvételt nyert, fél évig jelöltnek kellett lennie, ez alatt az idő alatt Társulati

összejöveteleken kellett részt vennie, és alkalom nyílt a személy jobb megismerésére, alkalmasságnak felmérésére.Az óvónők.

Az első…

Repold Anna, a Szociális Missziótársulat kültagtestvére. 1881. február 22-én született Gyulán. A Pauli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Nővérek Pápai Tanítóképző Intézetében végzett 1917-ben. Osztopán első óvónője!Kinevezése 1926. május 1-én íródott alá Veszprémben, felterjesztése április 26-án történt, állását 1926. május 8-tól látja el, aránylag rövid ideig – ami majd látni fogjuk jellemző a kültagtestvérek nálunk töltött szolgálatára –, 1926. december 10-ig.1927-ben Budapestre helyezik, itt a Főváros közgyűlése kijelenti, idézem: "...életkorára való tekintet nélkül képzettségének megfelelő bármely rendszeres állásra kinevezhető."1930-ban már elemi iskolai tanítónő, sajnos további életútjáról nem tudunk.

A képeken kinevezése és fogadalomtétele.

Dokumentumok  olvasásához kattintson a képre

A Szociális Missziótársulat még két óvónőt helyezett egymást követően az óvodához.

Repold Annát 1926. december 10-től Maczkó Mária váltja, róla nagyon kevés információnk van, annyit tudunk róla, hogy 1935-ben Tabon, majd 1936-ban Békéscsabán kisegítő tanítónőként működik. Őt követi 1927. március 9-től Kruss Etelka, aki 1928 júniusáig teljesít szolgálatot nálunk.

1928…

Eseménydús esztendő.

I. Március 29-én meghal Viniss Fülöp plébános 36 évnyi osztopáni szolgálat után, helyébe Bujnovszky Tamás kerül. Az új plébános kemény ember, 1909. szeptember 1-től a budapesti Állami Gyűjtőfogház lelkésze, 1915-től szentszéki tanácsos, majd 1922-től tábori lelkész Kaposváron, ezek után kerül Osztopánba. A falu idősei – akiknek hittantanáruk is volt – a mai napig emlékeznek szigorára, következetességére. A hitélet terén nem ismert tréfát, aki a miséről vagy litániáról hiányzott,vagy nem viselkedett megfelelően a templomban, komoly büntetésre számíthatott.

II. A már korábban említett Kurics Adalberta kilép a Szociális Missziótársulatból, és megalapítja a Népművelő Testvérek Társaságát. Azt, hogy vele együtt pontosan hány nővér illetve kültagtestvér hagyja el a rendet, nem tudjuk, annyi bizonyos, hogy a Magyar Katolikus Lexikon szerint a szétszóráskor 1950-ben ötven tagjuk volt. A dokumentumok alapján az osztopáni óvoda "fenntartása" a Missziótársulattól átkerül a Népművelő Testvérekhez, a Katolikus Lexikon, illetve a rendek történetével foglalkozó írások is úgy említik, hogy a Népművelő Testvéreknek Osztopánban volt házuk, illetve más helyeken rendházként írják. Érdekességként megemlítem, hogy a Társaság utolsó főnöknője a korábban Osztopánban óvónőként működő és már említett Kruss Etelka volt.

III. 1928. június 27-én új óvónő érkezik az osztopáni óvodába. Virágh Vilma, ellentétben a korábbiakkal, nem kültagtestvér, hanem világi óvónő, ez a továbbiakban bonyolítja az eseményeket és egy csomó probléma forrása lesz.

Amint azt említettem, a nem kültagtestvérként, hanem világi óvónőként érkező Virágh Vilmával kapcsolatban egyre több bonyodalom körvonalazódott. A dokumentumokból az valószínűsíthető, hogy a plébános nem tartotta megfelelően vallásos életűnek az óvónőt, valamint több alkalommal hiányolta, hogy nem szervez olyan buzgósággal leány-asszony tanfolyamokat, mint az korábban történt. Az csak sejthető, és erre egyértelmű bizonyíték nem áll rendelkezésünkre – így biztosan nem állítható –, hogy erkölcsi problémái is lehettek a plébánosnak az óvónővel, természetesen erre konkrét utalás nincs, akkoriban nagyon figyeltek arra, hogy nyíltan ne sértsék meg egymást az emberek, főként, ha hölgyről volt szó.A másik komoly problémát a javadalmazás jelentette, világi óvónő külön kategóriába esett, mint aki Missziós vagy Népművelő Társulati tag volt, és más jogszabályok is vonatkoztak rá, valamint törvényi (Munkajogi) védelem alatti is állt, tehát egyszerűen elbocsájtani az állásból nem lehetett. Természetesen a legfontosabb érv is ott volt, a falu közössége "megszokta" a szolgáltatást, azt, hogy az ellátásra szoruló gyerekek napközbeni felügyelete évek óta megoldott volt, és ezt a biztonságot senki nem akarta – nem is merte – megszűntetni. Nem volt más választása a plébánosnak, mint levelezett folyamatosan két éven keresztül, hol a Szociális Missziótársulattal, hol Kurics Adalbertával, hogy megfelelő személyt találjon az óvónő helyett.

Dokumentumok olvasásához kattintson a képre

   

Utolsó fejezet...

1930 nyarának végére elrendeződnek a Virágh Vilma körüli bonyodalmak és új óvónő kerül a helyére, aki azután mindenki megelégedésére nagy szeretetben 21 éven át, 1951-ig teljesít szolgálatot a faluban. Ő nem más, mint Zémó Etelka (1944-től Baltási Kálmánné). Személye máig fogalom a településen. Lánya Baltási Judit – aki öt éves koráig osztopáni óvodás volt – a kaposvári Gyakorló Általános Iskola nyugalmazott pedagógusa.

 

90 év képekben

Tóthárpád Ferenc:

Megnyílott az óvoda

 

Megnyílott az óvoda,

varázslatos palota.

A falakról vidám bábok

kuncogják a nagy világot.

Itt nevetgél sok barát,

felfedezünk száz csodát,

hát… amikor széjjelnézek, 

látom, milyen jó kis székek

hívogatnak: „Csüccs ide!”

El se hinné senki se,

hogy az asztal nem hatalmas,

és a mosdó épp alkalmas…

Csuda, csuda, csuda jó,

itt fincsi a kakaó,

s ahány játék, annyiféle,

és a mesének sincs vége!

 

Ebben a klassz oviban

minden rendben – csakugyan!

Óvoda régi épülete

Rumi Gergely kinevezése 1926 április

(Dokumentum olvasásához kattintson a képre)