Pásztornóta

Arra alá akáclombos rezula

(Osztopán)

 

Arra alá akáclombos rezula

közepébe szilaj gulya tanyája.

szép fehér tornyos szarvúján a harang

kihallik az akácfalomb alól az

 

ha még egyszer bemegyek a falumba

fényes baltám akasztom a karomra

cifraszűröm fölvágom a vállamra

úgy sétálok visszafelé a tanyámra

 

ha kiérök a tanyám közeledtére

kieresztem a gulyámat a rétre

cifraszűröm leterítöm a földre

ráfekszöm

úgy sem lelem merre jár az eleje

 

Betyár ballada az osztopáni bíró megöléséről

Juhász András (? – 1867) somogyi betyár. A hagyomány szerint víg kedélyű betyár volt. Életéről kevés adat maradt fenn, azokat is többnyire a korabeli históriák és ponyvaballadák őrizték meg. Mivel a tiszttartónak nem tudott elszámolni a rábízott juhokkal, így bujdosásra, rablásra kényszerült. Valószínűleg ehhez kapcsolódik egy ponyvaballada jellegű ének, mely az osztopáni bíró megöléséről szól.Ezt az újabb keletű dalt Juhász Andrásról is éneklik, állítólag a gyilkosságot követően feladta magát a bírónál, hogy tettét megmagyarázza és kegyelmet kérhessen. Ám ez a valóságban nem történt meg. Több másik gyilkosság is fűződik a nevéhez és bandájához. Az elfogásáról szóló monda szerint Juhász Andrást a neki otthont adó szőlőpincének tuladonosa jelentette fel, hogy a vérdíjat elnyerhesse. Más történetek arról tanúskodnak, hogy a falubeliekkel való verekedés áldozata lett. Megint más történetek arról számolnak be, hogy egy szép menyecske juttatta Juhász Andrást pandúrkézre. Mondában és dalban egyaránt megmaradt az a mozzanat, hogy Juhász saját maga megvendégelte a pandúrokat, mielőtt azok börtönbe vitték.

Juhász András

Mikor juhászbojtár voltam,

Nyájam mellett elaludtam.

Tizenhárom fölpuffadott,

Rajtam a kasznár kiadott.

Betyár még akkor sem lettem,

Csak disznókkal kereskedtem.

Háromszor szerencsés lettem,

A negyedszer rajt vesztettem.

Osztopányi vörös biró,

Az akasztófára való.

Az állta nékem utamat,

Elvette a disznajimat.

Betyár én csak akkor lettem,

Mikor pajtásra szert tettem.

Szert tettem egy jó pajtásra,

Patkó Pista barátomra.

Osztopányi vörös biró jó estét,

Bucsúzz el a családodtól örökre.

Osztopányi vörös biró borujjál le a földre,

Bucsúzz el a családodtól örökre.

A fegyverem szegezem a mellének,

Osztopányi vörös biró vége ja zéletednek.

No most, kutya, tegyenek el a földbe,

Ne állj többé szegény legény elejbe.

 

 

 

Jabócsai vadkörtefa

betyár ballada

 

Jabócsai vadkörtefa,

De sok körte líg-lóg rajta!

Patkó Pista ül alatta,

Fejét mély álomra hajtja.

 

Pandúr erre nem mer  járni,

Bátran lehet szundikálni.

Jabócsai sűrű erdőt,

Jajj de kár lenne kivágni!

 

Dándó Kata kosarába

Van a betyár vacsorája.

Hímes fehér ruha alatt

Jóízű a betyár falat.

 

Dándó Kata fülemüle,

Ha pandúr jár,nem fél tüle.

Sűrű erdő rejtekében,

Hazatalál a sötétben.

 

Osztopán,1958.

Sass József