Osztopáni eredetű ima

 

 

Mer’ meghattam a fődnek kujcsait

Én lefekszem én ágyomba,

Testi-lelki koporsómba,

Házomnak négy szögletibe négy szárnyas angyal,

Én kilépek én ajtómon Krisztus Urunk nyomába,

Föltekintek mennyekbe,

Nyitva láccik mennyország ajtaja,

Ottan láccik aran lápfa,

Aran lápfa mellett aranmelence,

Abba vagyon Krisztus Urunknak három csöpp vére,

Asszonyunk Máriának három csöpp teje,

Arra megy a szerető Szent János, kérdi töl(l)e:

Oh Mária, anyám,mit sírsz, mér kösergő’?

Hogy nem sírnék, köseregnék, miuta má’ tellyes harmadnapja, hogy

nem láttam Szent Fiamat, Jézus Krisztus(t), Jézus Világ Urát.

Oh Mária, anyám, már megmon(d)tam, lépj ki lépést, lép(j) ajtódon,

Könyökig kön(ny)be, térdig vérbe

Maj(d) meglátod Szent Fiadat, Jézus Krisztus(t), Jézus Világ Urát a

magos keresztfán,

Szencséges szent fejit tövissel megkoronázták,

Szencséges szent száját epéve(l) és ecette’ itatták,

Szencséges szent kezeit kiterjesztették,

Szencséges szent lábát leszegeztették,

Oh Mária, anyám, légy értem haló, halhatatlan,

Mer’ meghattam a fődnek kujcsait,hogy az én nevemet el ne

felejcsék, hirdettessék:

Aki ezt a kis imáccságot este és reggel elmongya,

Hét bűne megbocsáttatik a Kárvária hegyén,

Nem hagyom sem tűznek, sem víznek,

Fölviszem az örök dicsőségbe,

Hogy ott a megdicsőült szentekkel, szent angyalokkal vég nélkül

örvendezhessenek mindörökkén, amen.

Mesztegnyő (Somogy m.), 1972. júl. 8.

 

 

Tomisa Imréné Balázs Mária, 1902. Nikla (Somogy m.).

Mostohaanyjától, Balázs Jánosné Blazsics Annától tanulta, aki 1941-ben halt meg 74 éves korában. Osztopáni születésű volt, ott élt első urával, akit agyonütött az erdőn a fa. Nagyon jó mostohája volt „...Bizon minket az igen tanított imáccságra, mert nekünk ezt térden állva este-reggel el köllött imádkoznunk... Nem szoktuk templomban... Hát úgy gondullom, hogy kevesen is tutták, ugye, mert ez az én mostohám nagyon vallásos, nagy imádkozó asszon vót.Osztán Osztopánbú kerűt oda. Azt mondta, hogy ezt az imáccságot egy püspök találta valami szent helen, emlékszek rá... »Ez a mennbű szállott le - azt szokta mondani - csak folytassátok, mer’ ez szent! Mer ezt a kis imáccságot, ezt a kis papírt onnan köllött, hogy leeresszék a mennyekbű’ - így szokta mondani - mer’ ezt bizon nagyon kevesen, csak ahun nagyon vallásos nép vót, Osztopán!«” (Örvend, hogy felvettem az imát.) „...jó lenne, ha annyit tudnának a fiatalok, mint a régiek tuttak... Nem ismerik el aztat, ugye hát, amirül mi beszélünk, hát azt nem ismerik... hát nem létezett” (számukra az egykor volt világ).

Forrás: Erdélyi Zsuzsanna:Hegyet hágék, lőtőt lépék