Az osztopáni plébánia története

Veszprémi Hírlap 1906.

Összeállítá:Viniss Fülöp lelkész

Nagyobb méretért kattintson a képre


Leírás 1932-ből


Osztopánról szóló leírások az 1900-as évek elejéből

SOMOGY VÁRMEGYE KÖZSÉGEI.

Írta Reiszig Ede dr., a Magy. Tört. Társulat és a Magy. Heraldikai

és Genealogiai Társaság igazg. választmányi tagja,

kiegészítette Vende Aladár, a monografia szerkesztője (1900-as évek eleje)

Osztopán. A kaposvár-fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 159, lakosaié 1344, akik róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Már a tatárjárás előtti korszakban fennállott. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. 1317-ben a Guth-Keled-nembeli Amadé fia, I. Miklós, a Felső-Lendvai család őse, nyerte adományul I. Károly királytól. Előfordul az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben is, egyházas helyként. 1417-ben az Osztopáni Perneszi család nyerte új adományul egyes részeit Zsigmond királytól. 1478-ban Perneszi Pál fiai, Zsigmond és Imre, voltak itt a földesurak és 1512-ben Perneszi Imre fiai: Miklós, Pál és István. Az 1536. évi adólajstrom szerint Zewld Péter, Perneszi Imre, István özvegye, Egyed és a Zalay család volt a földesura. 1660-ban is a Perneszi családé volt. 1715-ben a helységben 11 háztartást írtak össze és ekkor részben Babócsay Ferencz özvegyéé, részben a kincstáré. A helység tulajdonképen 2 gazdasági községből áll: Pernesz-Osztopán és Lengyel-Osztopánból, a hajdani birtokosaik után elnevezve. A kettőt csak egy patak választja el. A váraljai dűlőről, a hol még alapfalakra is bukkannak, azt tartja a hagyomány, hogy ott állott a Pernesziek várkastélya. 1726-ban és 1733-ban a Lengyel és a Perneszi családok birtoka. 1757-ben felerészben a Perneszi családé, felerészben Gaál Gáboré. A XIX. század első felében a Tallián, Siklósy, a gróf Forgách, az Illés, a Jeszenszky és a Bottka családok voltak a földesurai. Jelenleg Tallián Andornak és Siklósy Gyulának van itt nagyobb birtoka és az előbbinek csinos kastélya, melyet 1910-ben építtetett. A róm. kath. templom 1788-ban épült. Van a községben hitelszövetkezet és a Ring Lipót és Samu czégnek tégla- és cserépgyára. A községben hajdan tótok is laktak; emléküket csupán néhány tót dűlőnév tartja fenn. Ezek: Sándorica, Málica, Jakusavica, Umsica és Tarasica. A községhez tartoznak: Hermina-major, Felsőmalom, István-major, Krája-puszta és Viszak-puszta.

MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS, SZŐLŐMÍVELÉS, ERDÉSZET. Írta Ujváry Imre uradalmi felügyelő (1910-es évekből)

Osztopán. Tallián Andor birtoka. Birtoka van még Zalában is. Az osztopáni birtok 1725 m. hold összterületéből kert és beltelek 20, szántóföld 1300, erdő 150, szőlő 18 hold,a többi kaszáló és legelő. Váltógazdaságot folytat. Kereskedelmi magként lóherét 40, luczernát 25, bükkönyt 24 m. holdon termel. Lóállománya: igás 8 pinzgaui, urasági és tiszti kocsiló 18 angol félvér. Angol félvértenyésztésének állománya 20-22 csikó. Marhaállománya: jármos ökör 72 338fehér, tehén 38-40 tarka, hízómarha 30-40, továbbá egy szimmentháli tenyészbika. Juhállománya 1200 merino, 60 tenyészkossal. Erdészetében a cser, gyertyán, akácz dominál. Tüzi- és szerszámfát hasznosítanak. Borászatában a rizling a fő borszőlő, csemegeszőlője a chasselas. Van egy vízimalma 2 kőre és két benzinmotora, az egyik villamvilágításra, a másik takarmánykészítésre szolgál. Egy 8 HP gőzcséplővel csépel. Helyi munkaerővel dolgoztat, férfiaknak 100-200, nőknek 80-100 filléres napszámárakat fizet. E vidéken az átlagos földhaszonbér m. holdanként 20 korona.

 

1859. Egészségügyi szolgáltatás

Osztopán (940 lakos, magyar)

Sebészorvos: Rosenfeld Lipót, 39 éves.

Bába: 1 fő, működő.