Perneszy családról

Perneszi Pál alnádor és fiai 1448-ban adományba kapták Hunyadi Jánostól a somogy megyei Mere, Tolkay, Zenna, Szomojom, Kalocsafalva és Kisskara birtokok részeit.

Perneszi András Brodarics Katától, Klárának és István püspöknek nővérétől való fia János volt

Perneszi János - 1577-ben Komárvárosban (Kiskomáromban) katonáskodott, 1581-ben kanizsai lovaskapitány, 1596-ban Zala vármegye alispánja. Pakosi Paksy Katától fia Ferenc volt.

Perneszi Ferenc - 1623-1647-ig Zala és Somogy vármegyék alispánja volt. Neje Szombathelyi Györgynek Vizkeleti Ilonától való leánya, Zsófia volt. Fiaik:János és István voltak.

János - Alsólindva és Nempti főkapitánya, 1674-ben Zala és Somogy alispánja; Neje Felsőkáldi Káldi Krisztina és atyja volt Zsigmondnak, († 1764, Pozsonyban, 102 éves korában) a pozsonyi kamara futárának, ki az atya által elidegenített javak visszaszerzésének jogát 1694-ben Tallián Gergelyre ruházta át, sőt utóbb fiának, Tallián Ádámnak 200 forintért a birtokjogi iratokat is átadta. E Zsigmondnak Jablonczay Zsuzsától fia János, ki Maxin Annával (esk. 1730) atyja Józsefnek, aki mint egyszerű fűtő, teljes szegénységben vitte sírba nagynevű nemzetsége fiú ágát.

István - Jánosnak, Zsigmond atyjának testvére, aki 1651-1671-ig a lövői véghely főkapitánya, Rauch Zsuzsától, Dániel al-bán leányától született egyetlen felnőtt kort ért fia Ferenc volt, aki 1675-1683 között szintén lövői főkapitány. Feleségétől Felsőkáldi Káldy Rebekától gyermeke nem született, az öt század alatt gyűjtött tetemes vagyon e Ferenc nővéreire Anna-Juliára, előbb Vizeki Tallián Gergely, majd (1694) Babocsay Ferenc veszprémi főkapitány nejére, Zsófiára (1667), Csapody István († 1702) győri lovas alparancsnok hitvesére és Jusztinára, Vukovics Mihály feleségére és ezek gyermekeire szállt.

A Perneszy név fiágon feltűnik még egyszer Somogy vármegyében, amikor 1767-ben Antal vármegyei esküdtté lett, és nemességét Vas vármegye bizonyítványával igazolta, de az ő Osztopáni Perneszy családhoz való tartozása nem ismeretes.

A család címere

A cimert I. Miksa király 1564 évi átirata írta le:

Kék mezőben lebegő arany koronából kinövő, nyakán szembelőtt aranyvégű nyíllal átlőtt balra fordult ezüst egyszarvú.

Sisakdísz A koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú.

Takaró Mindkét oldal fekete-ezüst.