Osztopán Polgármesteri Hivatal

7444 Osztopán Fő u.11.

Telefon:82/686-500

+36/30/347-0650

Fax:82/686-501

Email

 

 

 

 

 

 

 

Kezdőlap

 

 

Az osztopáni plébánia története. Veszprémi Hírlap 1906.

A plébániai irattárban talált feljegyzések stb. alapján összeállítá: Viniss Fülöp, lelkész

Plébános: Csendes Sándor József
Misék rendje:vasárnap 14.30 óra

Osztopán község keletkezésének biztos idejét hiteles történeti okmányok hiányában megállapítani nem lehet; de a plébánia s egyes földesurak levéltárában talált feljegyzések, nemkülönben a község mostani fekvésétől keletre 1-2 klm. távolságban a fenmaradt várromok, sáncok, a szabályos köralaku, de ma már begyepesedett – halastavak tanusága alapján annyit biztosan állíthatni, hogy a mohácsi csata (1526) előtt, - mint Somogy vármegye egyik jelentékeny községe, - a jelzett helyen, de más alakban – már létezett. Innét a község keleti részén elterülő szántóföld és rét manapság is Pusztavárnak hivatik.

Ugy a régi, mint a mostani községen is végighuzódó folyócska a falut két részre osztotta és az időben itt lakó s a vármegyében tekintélyes, gazdag családok nevéről, a keleti részt Lengyel-nek, a nyugotit pedig Pernesz-nek nevezték el. Idővel azonban: részint összeházasodás, részint pedig a községből való eltávozásuk, birtok- és helycsere folytán, nemkülönben a községbe beszármazott több birtokos után szlávnyelvükön Osztopán-nak (sto=100, pan= ur) nevezték el.

Nemcsak magának a községnek, hanem a község egy részének: Málica, szőllőhegyének: Sándorica, gazdasági dűlőutainak: Milinca, Jakisavica, Banyicska stb elnevezése, nemkülönben még maig is élő egyes családok mellék-utónevei, minők: Markulicza, Matucza, Korpicza stb. régi szláveredetüségőket eléggé igazolják. De mert a többi szlávhelységektől, mint Tótszentpál, Buzsák, Varjaskér, egészen elszigetelten s távollaktak, azért a szlávnyelv egészen ki is veszett.Mind a Lengyelcsalád levéltára, mind pedig a lakosságnak későbbi nyelvezete (horvát) bizonyítják, hogy a XVII. században, a folytonos törökkalandozások idejében, midőn majdnem egész Somogy vármegye kietlenné és néptelenné tétetett, az uraságok lakatlan falvaikat ujra benépesitendők: a török zsarnokság és fanatizmus elől a Boszniából seregesen kivándorolt keresztény népet e tájon letelepítették s így a mai lakosok már ezeknek utódai, kiket földesuraik, leginkább pedig papjaik és az iskola magyarosítottak meg, ugy, hogy régi anyanyelvök egészen kiveszett, kiejtésükön sem érzik az meg, sőt az anyakönyvekben is a legszebb magyar családnevekkel találkozunk.

Régibb lakosainak számát a Visitatio Canonica szerkesztéseig (1818) megállapítani nem lehet. A jelzett időben Osztopán-anyaegyháznak lakossága 803 volt, mely néhány mózesvall. kivételével – a mai napi is – mind róm. kath. Ugyancsak az egyházlátogatási jegyzőkönyv felvételekor: Jád, Edde, Bodrog községek, Galambos, Alsó-Felsőbüű puszták, mint fiókegyházak közül Bodrogközség a hetesi plébániához kapcsoltatott s a plébánia összes híveinek száma 1131 volt, manapság pedig 3100 a róm. kath. hívek száma, mely azonban Alsóböű és Viszakpuszták parcellázása (3500 kat. hold) nemkülönben a fonyód-kaposvári h. é. vasút megnyitása folytán (1896) évről évre növekedik.

Az egyházmegyei névtár (schematismus) tanusága szerint Osztopán hajdan is plébánia volt. Az 1830-as években Lengyelosztopánban, - közel Lengyelvár romjaihoz – akadtak is egy régi templom (apsissának) omladékaira, mely az akkor élő 70-80 éves emberek állítása szerint, mint megrongált, életveszélyes épület 1750-60 év között romboltatott le, de emberemlékezet óta Osztopán, mint fiókegyház a somogyvári plébániához tartozott II. József fejedelem uralkodásáig, ki is a plébániai templomtól való távolság és a közlekedések nehézsége miatt az általa eltörölt szerzetek vagyonából Egyházi-alap (Fund. Relig.) kegyuraság-cimen, a népesebb helyeken uj plébániákat alapitott. Igy lőn uralkodása utolsó éveiben 1788-ban Osztopán is ismét plébánia.

De már előzetesebben (1760-1773.) épült is egy kisebbszerű uj templom – a mostaninak egy része – a helyi és a vidéki földesurak adakozásából, melynek alapkövét az illetékes somogyvári plébános (Drenovszky Máté) az építkezést vezető, arra felügyelő helybeli földbirtokosok és az ájtatos hivek jelenlétében 1770. év augusztus hó 6-án áldotta meg és tette le Györe Ignác, ker. esperes, kaposvári plébános. A temlpom tornya fából épült, mely az idők viszontagsága és gondozatlansága miatt 1805. évben lebontatott, a templomtető pedig 1823. évben zsuppszalmával födetett be, míg végre 1833-34. évben lényegesen kijavítva helyreállítatott, s a máig is meglévő tornyot u.a. évben a templommal összeépítve Siklossy József osztopáni földbirtokos állíttatta, s melybe a templom előtt falábakon csüngő harangokat is ( 2drb. öntettek: Budán, 1758.) elhelyezték. Ez időtől fogva a templomon semmi javítás nem történt 1865-ig, de a megállapított költségvetés fele, mintegy 3000 forint a plébánia katolikus hiveire rovatott és kényszeruton rajzuk be is hajtatott, mignem 1867. évben, midőn az első m. kir. felelős miniszterium kineveztetett, felfolyamodás utján a fenti összeg a vallásalapból vissza utalványoztatott, s azt a hitközösség egy iskolaépület emelésére forditotta. 1887. évben, mivel ismét beomlással fenyegetett, így életveszélyes volta miatt annak bezáratása hatóságilag el is rendeltetett, azért a Vallásalap, mint kegyur, 1887. évben kijavitatta, a templomdombot pedig magas téglafallal megerősítette. Ezen állapotban maradt 1904-ig, mignem ezen évben, - mert amugy is lényeges és igen költséges átalakitást, tatarozást igénylet volna, - a kegyuraság azt: kereszthajók, uj szentély, sekrestye, oratorium,  chorusfeljárás, uj tető stb készittetésével a hivek számához arányitva (eddigi 105     -m. ) 270     - méter terjedelemben megnagyobbittatta és stylszerűen elkészittette. Belső felszerelése is: festés, kövezés, festett üvegablakok stb. által a külsőnek egészen megfelelőleg rendeztetett be, s ugyanazon év szeptember hó 29-én, templombucsunk napján (Eccles. ad S. Michaelem Arch.) Kommandinger Vilmos ker. esperes, lengyeltóti plébános fényes szertartással magáldott és Isten házává felavatott.


 

A plébánia alapíttatása (1788) óta a plébánosok névsora

1.) Botth Gerhard (1788-1791.) premontrei szerzetes, ki az osztopáni plébániát a szomszédos szt.-benedekivel cserélte fel.

1791-től 1799-ig, hat egymást követő éven át Osztopán, mint fiókegyház, ismét Somogyvárhoz csatoltatott, ez idő alatt az anyakönyvi adatok is ott jegyeztettek be. Az akkori somogyvári plébános Henies József, tehát Osztopánnak is lelkipásztora volt.

2.) Szilvecz János, szt.-Ferencrendű szerzetes, 1797. április 1-én vette át a plébánia vezetését, de még ugyanaz év június hó 14-én, 40 éves korában meghalt. Ő az első plébános, ki az osztopáni temetőben nyugszik.

3.) Csura András, szt.-Ferencrendű szerzetes (1798-1801.) innét Varasdra került középiskolai hitoktatónak.

Somogyvárott az időben szintén egy Ferencrendű szerzetes N. N. volt kisegítő, s ő lett az osztopáni plébánia vezetésével megbizva. Hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott itt, de mert a plébániaház üres és elhagyatott volt, mindig egy – a templomhoz közellevő – urasági bérházban szállt meg, innét azon épületnek manapság is „barátház” a neve. Őt is lehet tehát Osztopán ideiglenes lelkipásztorának tekinteni, jól lehet ténykedése alatt az anyakönyvezés ismét Somogyvárott végeztetett.

4.) Németh Ignác, szt.- Ferencrendű szerzetes (1802-1819) Az egyházlátogatási jegyzőkönyv (Visitatio Canoniea) az ő lelkipásztorkodása idejében 1819. augusztus 20-án vétetett fel. Mérges gombaevés és lábtörés következtében hosszasan betegeskedett, s e miatt a nagykanizsai szerzetesházba ment nyugalomba, hol 1837-ben meghalt.

5.) Moravcsik Ignác, veszprém egyházmegyei áldozár (1819-1820) Kercseligetről jött s Mihályfalvára került plébánosnak.

6.) Pongrácz Jóysef, (1820-1832) innét a salamoni plébániát nyerte el, s ott meg is halt.

7.) Udvary Márton, (1832-1840) Halimbára került plébánosnak.

8.) Farkasdi Iván, (1840-1849) 1849. november hó 5-én a cholera betegség áldozata lett. Délután 4 órakor még temetett és esti 11 órakor ő is u. a. betegségben kiszenvedett. A p. osztopáni temetőben fekszik. A plébánia javadalmat egy három holdas szőlő ajándékozásával gyarapította.

9.) Vogronics Antal, (1850-1855-ig) akkor a miháldi plébániát nyerte el. Mint székesegyházi kanonok, pápai praelatus, gyémántmisés áldozár 1902. április 19-én 86 éves korában halt meg. Templomunk egyik jótevője.

10.)    Stark Zsigmond, (1855-1880) 1875. évben Kaposvár- egyh. ker. alesperessé neveztetett ki. Két évi betegség (paralys. progress.) után 1880. szeptember hó 20-án élete 58-ik évében meghalt. Ő is a p. osztopáni temetőben nyugszik.

11.)    Muraközy Pál, (1881-1892) február 22-én sétaközben, szájában égő szivarral szivszélhüdésben igen hirtelen 52 éves korában halt meg. Sírja a p. osztopáni temetőben boldogult elődje mellett.

12.)    Viniss Fülöp, 1892. december 18-tól.

A plébánia javadalma

Az 1819. évben kiállitott Egyházlátogatási jegyzőkönyv VIII. 23. §. a javadalom fel van ugyan sorolva, de ingatlanról csak ennyi: „Osztopanienses, si Domini ex terris arabilibus mediam sessiorem resolverint, hanc cultivare tenebuntur”. Az 1834. évben eszközölt tagosítás alkalmával kapott is a plébánia ingatlan javadalmat (egész telket), melynek háboríthatatlan birtoklása 1850 május 1-én telekkönyvileg biztosittatott, mindazonáltal a plébánia javadalmát mégis az 1896. évben kiállitott és a központi vegyesbizottság, nemkülönben a kegyuraság által helybenhagyott jövedelmeinek és kiadásainak összeirása fogja a czélba vett kongruarendezéssel szabályozni.


Iskola

Az iskola – illetve a tanítói állomás, hogy mikor rendszeresítetett, nem tudni, de valószínű, hogy a plébániával egyidejüleg, (1788). Mint legtöbb helyütt, ugy itt is: a tanitó egyszersmind községi jegyző is volt.

1837. évben a régi iskola épület megnagyobbíttatott, a tanterem a legszükségesebbek - felszereltetett, a tankötelesek száma ez időben 40-60 volt.

1857. évben pedig, midőn az első m. kir. felelős minisztérium kineveztetett, nem késett a község a templom és a paplak átalakítási költségeinek fedezésére (1875) a rájuk rótt és rajtuk behajtott 3000 frt. visszafizetését felfolyamodás utján a vallásalapból kérelmezni, melyet meg is kapván, ez összegből tehát – a vármegyei törvényhatóság engedelmével a mostani iskolaépület 60-80 tanuló befogadására épittetett. Manapság azonban a tankötelesek száma 150-170, miért is egy tanítói állás szervezése, egy ujabb tanterem és ovodahelyiség épittetése a legégetőbb szükségesség.

Takarékmagtár

Mint hitközségi intézmény a plébánia történetével szoros összefüggésben van a takarékmagtár is, mely 1884. évben „Osztopán róm. kath. hitközségi takarékmagtár” cimen alapittatott a alapszabályai 1898. február 27-én 33565. sz. a. belügyminiszteri megerősítést nyert.

1.) Célja: a szegény népnek segélyt nyujtani, az eladósodás- és uzsorától megmenteni.

2.) Jövedelméből a hitközség szükségleteit fedezni.

Ma már célszerű magtárépülettel, annak teljes felszerelésével, tőkepénzzel és a szükségletet bőven fedező gabonaállománnyal rendelkezik.

 

Egyházi ünnepek