Osztopán Polgármesteri Hivatal

7444 Osztopán Fő u.11.

Telefon:82/686-500

+36/30/347-0650

Fax:82/686-501

Email

 

 

 

 

 

 

 

Kezdőlap

 

 

Népszokásokról

 

Osztopáni határban

(népdal)

Osztopáni határban lucernát kaszálnak.

Térdig érnek a rendek,ha melléjük állok.

Gyönyörű a mező most,fölötte elnézek.

Csak a dűlők nevein bosszúságot érzek.

 

Egy-két dűlő neve még eléggé magyaros.

Pusztavár és Kismező,Újhegy és Mogyorós,

Sándorica,Jekicsa,Krája,Tarasica,

Viszak,pláne Bölöndzse,Málica,Banicska.

 

Jesenszki és Kiszelák,Cerina,Usica.

Lányok neve meg Julcsa,Nanica,Katica.

Az sem baj,ha Nanica,vagy ha éppen Vica.

Csak nevükön rajta legyen Bukfa,Tarasica.

 

Sikorai legények Málicába járnak.

Ica,Vica,Nanica a kapuban állnak.

Pistáé lesz az Ica,Jancsié a Vica,

Egy szürüre terem majd Bukfa,Tarasica.

 

 

 

 

Bábtáncoltató betlehemes énekei

Település:Osztopán

Gyűjtő:Vikár László

1954

 

Vígan zengedezzetek, citerák, Jézus született,

Harsogjatok gyors trombiták, Isten ember lett!

A Szűz, ki hordá és méhébe fogadá,

Eztet Gábriel angyal áldottnak mondá.

 

Jer pajtás, Betlehem városba,

Ott látjuk Jézust a jászolba.

Ott angyalok örülnek és vígan zengedeznek.

Jer pajtás, Betlehem városba!

 

Ó, te József, mit gondoltál,

Hogy istállót választottál

Ilyen kemény időbe,

Ilyen puszta fészerbe?

 

Szállj bé hozzánk Máriához,

Született kis Jézuskához,

Hadd lakjék mi szívünkben,

Hadd lakjék mi szívünkben!

 

 

Bújj bújj zöld

 

 

 

Komatálat vivő asszony

Ma is élő szokások Osztopánban

Igazából Osztopánban sem maradt fenn több népszokás,mint a környező más településeken.A legnagyobb létszámban megtartott népszokás a februári farsang,melyet a falu óvodásaitól a nyugdíjas csoportig minden korosztály megtart.Ennél szinte a régies forma maradt,azaz mindenki beöltözik,és hangos zenével búcsúztatja a telet.Az iskolás gyerekeknél még szokás a kiszebáb készítése és annak elégetése a farsangi bál végén.A húsvéti népszokásokból is csak a sonka szentelése maradt fenn,illetve a tojásfestés és locsolás.

A Májusfa állításáról nem esett szó,a fiatal legények ma is állítanak a „barátnőjüknek”.Az iskolás gyerekek is néptánc óra keretében állítanak egyet,melynek a kitáncolása a gyereknapon történik.A gyereknapon Pünkösdi király- és királyné választás történik,mai eszközökkel.A lovat a vasparipa helyettesíti,illetve szellemi erőpróba és ügyességi erőpróba is van a nebulóknak.A Pünkösdi király és királyné jutalma is megváltozott,hiszen nem ihat egy évig „ingyen” a kocsmában,hanem színes,különleges étkészletből fogyaszthatja el ebédjét és elsőként meríthet az asztalnál.

A búcsú igazából nem népszokás,de a mai napig megőrizte a formáját,minden évben Szent Mihályhoz (szeptember 29.) legközelebb eső vasárnap tartják meg.A Mihály–napi vásárhoz kapcsolódott az iskola kezdeményezésére (ma már az egész falu igényt tart rá) a Mihály–napi vásár.A falu lakossága saját készítésű termékkel állhat ki,vásári rigmusokat kiabálva,és árulhatja jelképes összegért a portékáját.A programhoz sátrakat állítanak és a zsonglőrtől az arcfestésig mindenféle szórakozási lehetőség megjelenik,mint ahogy régen is volt.

Szüreti felvonulás.5–6 feldíszített lovas kocsi,hintó és lovasok vonulnak végig a településen. A kisbíró kidobolja,majd kikiabálja a falu lakosságát.

Kialakult egy „új” hagyomány is a faluban.Az Osztopáni Advent, melynek  szervezője az Osztopánért Kulturális Egyesület.A rendezvény lényege,hogy négy alkalommal (szombatonként) gyertyagyújtás van a település nagy adventi koszorúján.Ezekhez a gyertyagyújtásokhoz pedig kulturális programok kapcsolódnak.Az ünnepség sorozat lényege az Advent,a karácsonyra való ráhangolódás.Így a programok is „csendesek” és szolidak,az első gyertyát mindig a plébános gyújtja meg.Ehhez kötődik egy régi népszokásunk is a Luca – napi kotyolás.Ezt a Malomárok Táncegyüttes fiai adják elő nagy sikerrel.Igaz, hogy nem járnak házról – házra, de szövegben hűek maradnak a régi leírásokhoz.

Az idősek elbeszélései az osztopáni népszokásokról

Gárdonyi Mihályné Ica néni és testvére Horváth Jánosné Szöszi néni az újévi népszokásokról mesélt:„Amikor iskolás gyerekek voltunk újév napján eljártunk újévet köszönteni. Végigjártuk a falut, célunk természetesen a pénzgyűjtés volt.Általában 10 – 20 fillért kaptunk,melyen karamellát és élesztőt vettünk. Én (Ica néni) ugyanis nagyon szerettem az élesztőt,mely akkoriban 50 fillérbe került.Testvéremmel,Szöszi nénivel a következő köszöntőt szavaltuk:

Ez újév reggelén,minden jót kívánok

Ahová csak nézek,nyíljanak virágok.

Még a hó felett is,virág nyiladozzon

Dallos madár zengjen,minden rózsabokron.

Minden szép,minden jó legyen mindig bőven,

Szálljon rátok áldás az újesztendőben.

Geszti Györgyné Mariska néni a Vízkereszt napjához kapcsolódóan tett említést:„A mi régi papunk,Gyula pap,annak idején házhoz jött szentelni.A megszentelt vizet egy kis üvegecskében tartottuk a házban.”Kovács Lászlóné Annus néni Vince napjához kapcsolta a népi rigmusát:„Ha megcsordul az eresz,jó termés lesz”

 

Gesztiné Mariska néni

 

A tollfosztásról Stigráthné Julika néni és Gesztiné Mariska néni így vélekedett:

„Nálunk is volt,mindig összegyűltek a szomszédok és téptük a tollat.Közben mókáztunk,daloltunk és vicceseket mondtunk.Például gyorsan kellett mondani azt,hogy „piros pipacs”,mely a végére másként hangzott.Vagy ilyen volt még a „sándoricai gyepű” itt a „gy” betűn volt a hangsúly”.

Április 24. Szent György napjáról Stigráthné Julika néninek a következő jutott az eszébe: „Akkoriban sok volt a csótány,főleg a szegényeknél.Összegyűjtöttük ezeket,beletettük a gyufaskatulyába,és amikor a gazdagok szekere jött rádobáltuk.Ilyenkor elvitték az „összes” csótányt a szegényektől.Gárdonyiné Ica néni áttért a novemberben ma is szokásos disznóvágásra: „Amikor gyerekek voltunk,szerettünk ilyenkor eljárni nyársat dugni,oda ahol éppen disznóvágás volt.Írtunk egy cetlit,melyet a nyársbotra tűztünk és letettük a ház oldalához.A rendesebbje általában a nyársbotunkra tűzött hurkát vagy kis sült húst.

 

A cetlire ezt a szöveget írtuk:

Disznóölő valagán,kinyílott a tulipán.

Háziasszony meglátta,örömében lerágta.”

 

Gesztiné Mariska néni eszébe jutott egy férj-jósló szokás:„Amikor gombócot készítettem,beleraktam 3 fiúnak a nevét és vártam,hogy melyik gombóc jön föl leghamarabb.Hát az első,amely feljött,a következő név volt: György.A férjem is György lett. Szilveszterkor meg ólmot szoktunk önteni.Már férjnél voltam, amikor ezt megtettük.A kiolvasható forma egy kalapács volt.A férjem mestersége pedig géplakatos lett.Szilveszterkor még szokás volt a tollas pogácsa sütése.Akinek a pogácsáján elégett a toll,az hal meg legelőbb”.

Szemmel verés ellen

 

„…Vizcsinyálásná monta,

          a Hiszekegy után...”

Dűlő mellett megy három szűz lány

Az egyik viszi az aranytüzet,

A másik aranyvizet,

A harmadik az aranysöprűt,

Boldogságos Szűz Mária söpörje le

ennek a lánynak vagy fiúnak a lelkét.

Osztopán (Somogy m.). 1972 aug.16.

Bondácz Jánosné Sas Rozália,1922.

Stigráthné Julika néni

„...ezt az egy imát tudom, de a többit azt én má megfelettem,szóval hát annyira nem is érdekelt, mer mink má nem hittünk benne, ugye...Hát meg kislány vútam ugye…(Nagymamát) Sas Józsefné, Szita Annának hívták…idevalósiak vótak, 36 éve halt meg kb. 68 éves korában…

...akinek szem ártott, és akkor csinyátak vizet és akkor lemosták így három ujjal…

...Lehúzta…vízzel…három ujjával végig…homlokától a lába ujjáig lehuzta…(nevetve és röstelkedve) és háromszor mondta egymás után, hogy ››aki leszarta, az nyalja le‹‹. A vizet aláöntötte, vagy bölcső, vagy ágy alá – ahol az illető – aludt és ezt nem szabad vót kisöpörni három napig.

 Öreg Birkás Örzse néni idős öregnéni csinyáta…45-ben halt meg 85 éves korában. (Tudományát) nem adta át senkinek se, mer a lánya nem vette át tőle, Táskai Nanica néni nem vette át, a lánya… fizetést nem kért, az öntőasszony, csak jószántából, aki amit adott attól elfogadta…”

forrás: Erdélyi Zsuzsanna:Hegyet hágék, lőtöt lépék.( Magvető, 1976)

Népszokásokról 1954-es osztopáni monográfiából idézet

 

Koma-tál: Fehérvasárnapján fánkot sütöttek és küldték annak, akit „komának” választottak. Ha a felszólított elfogadta a felszólítást,a felajánlott fánkot elfogadta,másikat küldött vissza. Ha nem fogadta el a komaságot,ugyanazt a fánkot küldte vissza.Keresztelő után egy-két hétig,délben,megrakott kosárral,kézben a borosüveggel (lássa mindenki,hogy bort is visznek),ment a komaasszony az új anyához.

Komatálat hoztam

Meg is aranyoztam,

Koma küldte komának,

Fogadja el komának.

Ha nem veszi komának,

Küldje vissza komának.

Gazda–avatás:A fiatal házasokat addig nem ismerték el a községházán gazdának,amíg a felavatásuk meg nem történt. Gazda–avatás évente egyszer,a községi gazda–pénztáros pénztári elszámolása utáni áldomás iváskor történt,oly módon, hogy az idősebb gazdák közül egy jobb szónok név szerint szólította azokat a fiatal gazdákat, akiket munkájukról elismertek,s méltónak tartottak arra,hogy közügyekben is részt vegyenek.

Föcs-tej ivás: Borjazás után harmadnapra a tehén tejét tálba fejték.A gyerekek a tálat körül ülték és kanalaztak.Amikor javában ettek,a háziasszony rosta fölött a fejükre öntötte a maradék tejet.A gyerekek szétfutottak.Ez azt jelképezte,hogy a tehén sok tejet adjon,a borjú pedig olyan élénk legyen,mint a sikongva szétfutó gyerekek.

Népezés: Vasárnap reggelenként a népezés labdajáték folyt Sikorán.Felnőttek,családos emberek űzték ezt a szórakozást.Ma már nem dívik.

Bújj–bújj zöldet Litánia után a leányok,sőt új menyecskék is karikáztak,bújj-bújj zöldet játszottak végig a falun.Ez a játék akkor szűnt meg, amikor a kocsiúton a nagyobb mérvű kocsi és autóforgalom megindult.

Egyéb érdekes szokások:Húshagyó hétfőn az asszonyok énekszóval, táncolva járták az utcákat. A szőlőből jöttek, ahová ezen a napon férfinak betenni a lábát tilos volt. Kedd a férfiak napja volt.

Az újszülött borjúnak a nyakára piros rongyot kötöttek, hogy szem ne ártson.