|
Címer adomány 1439
Albert király hívéhez: Pernez-i Péter fiához: Pálhoz. Figyelembe véve hűséges szolgálatait, neki és Péter nevű édestestvérének, azonkívül atyai unokatestvéreinek: Pernez-i György fiainak: Mihálynak és Istvánnak egy ágaskodó egyszarvút ábrázoló címert adományoz, amelyet az oklevél elején közöl is, de ahol a színek teljesen elmosódtak, hogy azt más címeres nemesek módjára a megfelelő helyeken, tárgyakon és időben alkalmazhassák és élvezzék mindazokat a nemesi előjogokat, amelyeket az ország többi nemesei élveznek.
A címert I. Miksa magyar király 1564. évi átirata írta le:
Pajzs: "Kék mezőben lebegő arany koronából kinövő, nyakán aranyvégű nyíllal átlőtt balra fordult ezüst egyszarvú."
Sisakdísz: "A koronából kinövő pajzsbeli egyszarvú."
Takaró: "Mindkét oldal fekete-ezüst."
|
A Pernesz név eredetével kapcsolatban annyi deríthető ki, hogy a több helyen malommal, rév és csónak átkelőhellyel rendelkező folyócskáról kaphatta a szláv eredetű Pernesz, ma Pernec vagy Pörnec nevet. A Miklósi mai határában megtalálható nagyobb középkori Perneci (Pernesz) települések pedig a folyócskáról vették a Pernesz elnevezésüket. A ma is meglévő két településhely, a helynevükben szereplő Belső és Külső-Pernec (Pörnec) az egykor (a 13-14. században) megkettőződött Pernesz település, valószínűleg az Alsó és Felső-Pernesszé átalakult falu helyét jelölheti.1273-ból szerepelt IV. László oklevele, amely szerint a királyasomogyi várbirtok osztopáni szántóit és kaszálóit adományozza László fia Péternek, a Perneszy család ősének.Előbb 1276-ból vannak adataink Vztupan-i (Osztopáni) Dénes királyi emberről, majd 1323-ban Osztopáni Péter comes fiai: Endre és Péter szerepeltek Pernesz birtokukkal kapcsolatban.Pernesz a források szerint 13. század végétől, de a 14. századtól biztosan a Perneszy család birtoka.A Perneszyek az ugyancsak ősinek másik birtokáról, Osztopánról csak az előnevüket kapták.Családnevűket viszont az említett ősi birtokukról, Perneszről vették.
|
Luxemburgi Zsigmond birtok adománya 1417
|
|
Ez az ősi, talán legrégebbi birtokközpont helyeződhetett át a 13. század táján Osztopánba.A család felemelkedése az Anjouk, majd Zsigmond idejére tehető. Ekkortájt szerezték somogyi törzs birtokaikat.1417-ben az Osztopáni Perneszy család szerzett Osztopán egyes részeire új adományt Zsigmond királytól.1439-ben Albert király nemesi címert adományoz az Osztopáni Perneszy családnak.1448 is nagyon fontos dátum a Perneszy család birtoktörténetében. Ekkor kapják meg a Mérey család névadó birtokközpontjának számító Mérőben (Kaposmérő), illetőleg a szomszédságában (ma részben a területén) lévő Tokajnak, Szennának, Szomajomnak (ma Kaposfő) és Bárdnak (ma Bárdudvarnok) birtokrészeit. Osztopáni Perneszy Pál még a kaposfői préposttól is birtokokat vásárol.A királyi kegy és egy-egy főúr, mint a Garaiak és az Újlakiak, majd Báthoryak, Zrínyiek stb. révén gyarapodtak rangban és vagyonban.Felemelkedésük gyors, 15. század közepi útját jól jellemzi Kubinyi András: „A legjelentékenyebb személyiség a Somogy megyei Osztopáni Perneszy Pál volt...Eredetileg a királyi kúria jegyzője, majd 1444-ben somogyi szolgabíró,1447-ben választott bíró, végül 1448-ban Garai László alnádorának nevezi ki. Még 1460-ban is a nádor árvájának, Garai Jóbnak a tiszttartója. 1464—1465-ben azonban már Újlaki Miklós szlavóniai vicebánja" Nagy karrier volt ez egy köznemestől, aki Zsigmond királynál kezdte, mint allovászmester és igen magasra, a macsói albáni, majd az alnádori rangon keresztül a szlavóniai vicebáni tisztéig vitte.Fia, Osztopáni Perneszy Zsigmond már Újlaki legbelsőbb köréhez tartozott, mint a boszniai király tanácsosa. Jelen volt Miklós vajda 1471. évi végrendeletének készítésénél is. Pál alnádor ifjabb fia,Imre 1507-ben Corvin János belső udvari embere. A Perneszyek általa kerülnek rokonságba az enyingi Török családdal.1490 után már a Báthoryak familiárisai,s általuk Somogy megye alispánjai is. Perneszy Farkas a Báthoryak somogyi uradalmának főprefektusa, majd az 1559-től királyi várrá átalakult babócsai központjuk főkapitánya.1534-ben már az Osztopáni Perneszyek - az Osztopáni Zöldekkel rokon Lengyel család mögött - a harmadik legjelentősebb birtokos Somogyban. Az összeírok ekkor 34 falujukat és 214 portájukat tartották számon.A Báthory András szervitorai közé tartozó Osztopáni Perneszyeknek a Somogy megyét ért első török támadások következtében menekülniük kellett. 1541 után a török Székesfehérvár és Pécs felől támadta Tolnát és Somogyot, 1544—1545-ben már Balatonszemesen, Endréden, Kőröshegyen és Karádon voltak, innen támadtak tovább déli irányába. A Perneszyek birtokai vagy török uralom alá jutottak, vagy annak veszélyzónájába. Mint Báthory-familiárisok, a három testvér: Farkas, István és Imre Dél-Somogyba kerültek. Közülük István és Imre hol Báthory hol Zrínyi szervitoraként szerepelt. Az volt a lényeg, hogy Csurgó és Babócsa védelmére kaptak megbízást.Mivel távol kerültek valamikori birtokaiktól, nem tudták fenntartani birtokjogukat Osztopán környékén. 1555-ig a kaposvári Dersffy Farkas, majd utána a fonyódi kapitány Magyar Bálint tette rá a kezét az itteni birtokaikra.A Perneszyek osztopáni és más birtokait 1660-ban is említették, de somogyi birtokaikba csak a török kiűzése után kerültek viszsza. Osztopánban a 17. század végétől, fele-fele részben a Tóti Lengyel családdal lettek újra birtokosok.Perneszy család birtokai a 17. században már nem gyarapodtak tovább, hanem az 1665-1678-as évek közötti birtokeladások révén gyors fogyásnak indultak.Zsigmond némi pénzért lemondott az atyja által eladott birtokrészek visszavásárlási jogáról és ezzel részéről nem birtokgyarapítás, hanem a birtokrészeinek lassú elkótyavetyélésére került sor. A Tallián család Tallián Gergely, majd fia Tallián Ádám révén tudatos birtokszerzési politikát folytatott.Többek között ezért a következetlen, a birtokaikat elherdáló birtokpolitikájuk miatt is jutottak a nincstelen (nemtelenek!)közé.Perneszy Zsigmondnak Jablonczay Zsuzsától fiaszületett,Perneszy János Antal (1709 - 1739) helytartótanácsi fogalmazó volt,ki 1730. január 12.-én vette el Pozsonyban O'Maxin Annát. Egyetlen fiú gyermekük Perneszy József volt, aki mint egyszerű fűtő, teljes szegénységben vitte sírba nagynevű nemzetsége fiú ágát.
Forrás:Hungaricana
|
